Vajon „lustaság“ a gyermekedet bölcsődébe járatni?

Édesanyaként elérkezett az a pillanat az életemben, amikor döntenem kell arról, hogy otthon maradjak-e az ikreimmel még egy kicsit, vagy inkább nyissunk a külvilág és a közösségi élet felé. Szerencsésnek érezhetem magam, hiszen olyan élethelyzetben vagyok, hogy nem külső nyomás hatására kell döntést hoznom a párommal, hanem csak az előnyöket és hátrányokat kell átgondolnunk, majd mérlegelnünk.

Édesanyaként elérkezett az a pillanat az életemben, amikor döntenem kell arról, hogy otthon maradjak-e az ikreimmel még egy kicsit, vagy inkább nyissunk a külvilág és a közösségi élet felé. Szerencsésnek érezhetem magam, hiszen olyan élethelyzetben vagyok, hogy nem külső nyomás hatására kell döntést hoznom a párommal, hanem csak az előnyöket és hátrányokat kell átgondolnunk, majd mérlegelnünk.

Az elmúlt napokban jobban beleástam magam ebbe a témába, hiszen kíváncsi voltam, ki, mit javasol, hiszen mégiscsak a gyermekeim jövőjéről van szó és szeretném meghozni a lehető legjobb döntést. Bár az anyai ösztöneim már úgy érzem, hogy döntöttek, de azért szeretném leírni a meglátásaimat.

A legújabb kutatások alapján a gyermek fejlődésének szempontjából az a legideálisabb, ha lehetőség szerint minél később kerül sor az otthontól és az anyukájától való elszakadásra.  A gyermekpszichológusok két éves kor alatt semmiképp nem ajánlják ezt az óriási változást a kisgyermekek életében.

Bölcsi előnyei

Persze vannak élethelyzetek, amikor elkerülhetetlen a bölcsi, de ezt sem kell tragikusan felfogni, hiszen számtalan előnye van:

• a gyermeked hamarabb megtanulhat önállósodni
• megtanulhat beilleszkedni a közösségbe, ahol jól érezheti magát
• hamarabb megerősödhet az immunrendszere
• hamarabb megtanulhat beszélni
• könnyebben teremthet új kapcsolatokat
• segítheti a napi rendszer kialakítását és megszokását
• biztonságban tudhatod a gyermekedet, amíg dolgozol

A bölcsőde tehát nem egy rossz dolog, ráadásul óriási nagy segítség lehet azoknak az anyukáknak, akiknek nincs más választásuk egyes élethelyzeti szituáció miatt. Viszont úgy gondolom, hogy akiknek adott a lehetőség, mint nekem, inkább maradjon otthon még picit a gyerkőcével és használjon ki minden egyes közös percet, hiszen olyan hamar felnőnek...

Bölcsi helyett otthon, anyával  

Nézzük is meg, miért jó, ha a lurkód bölcsi helyett Veled tölti az idejét:

• Nem kell hamar elválnia tőled, így nem érheti korán egy trauma

Egy kisgyerkőc számára rendkívül nehéz lehet a korai elválás, hiszen Te jelented neki a biztonságot, a figyelmet és a játékot. Te vagy a világ neki, így érhető, ha rosszul éli meg a Tőled való elszakadást.

• Nem kell siettetni a szociális fejlődését, hiszen az óvodai időszak pont erre való

Az ovis periódusban már könnyebben megy neki a kapcsolatteremtés és a beilleszkedés. Megtanul a kispajtásaival játszani, valamint azt is, hogy tiszteletben kell tartani más játékát: nem veszi el tőle, hanem elkéri vagy kivárja.

• Egy bölcsödés korú gyermek még szívesen játszik egyedül

Fejlődéséhez nagyban hozzájárul az az időszak, amikor magában játszik, hiszen elmerülhet a saját gondolataiban és önállóan oldhat meg játékos feladatokat. Ez a bölcsis ricsajban már nehezebben valósulhat meg, valamint a hangoskodás megterhelő lehet a számára.

• Anya mindig mindenre megoldást jelent

2 éves kor körül a gyermek idegrendszere még nem olyan fejlett, így kevésbé tudja kezelni a konfliktusokat és az emiatt kialakult frusztrációt. Otthon viszont ott van anya, aki minden szituációra azonnali megoldást jelent. Egy biztos pont, aki figyel rám, tanít, megvigasztal és mindent elmagyaráz. A bölcsiben szinte lehetetlen kihívás ekkora figyelmet fordítani minden egyes lurkóra.

• A legfontosabb pedig: otthon lenni a családdal

Egy kis gyermek számára nincs is jobb hely a világon, mint otthon lenni biztonságban a szüleivel. (Na jó, a játszóterek/játszóházak kivételek:))

Fejlődési szempontból otthon is mindent meg lehet oldani, az ő érettségi szintjének megfelelően. Nekünk fontos őt tanítani, útmutatást adni, viszont mindennek megvan a maga ideje. Például: hiába próbálod arra rávezetni, hogy lassan itt ideje szobatisztának lenni, úgy is csak akkor lesz az, (mindenféle lelki sérülés nélkül) amikor megérik rá. Szociális készségeit is könnyedén fejleszthetjük azzal, hogy gyakran szervezünk közösségi programokat. A napi rendszeresség pedig elengedhetetlen a kicsi életében, így törekedjünk arra, hogy minden nap egy időben legyenek a teendők, vagy legalábbis arra, hogy megszokott módon, egymás után legyen minden tevékenység, ami a napi rutinotokat tartalmazza. Ezáltal sokkal könnyebben veszi majd az akadályokat máshol is, mint pl: az óvodában, iskolában.

Szánj időt magadra is

Bár a gyerkőcök a legfontosabbak számunkra anyukáknak, de azért mi is elfáradunk. Kell egy kis kikapcsolódás. Ahhoz, hogy egy lelkileg is jól felkészült gyermeket tudj útjára engedni majd az oviba, egyszerűen kell, hogy magaddal is foglalkozz néha. Nem ciki szólni ilyenkor valakinek a közvetlen környezetedben, akiben megbízol, hogy töltsön el egy pár órát a gyermekeddel, amíg Te épp énidőt tartasz.

Biztosan Te is gyakran kimerülsz, és kicsit a bezártság érzése is valljuk be, frusztráló tud lenni. Ilyenkor csinálj olyan dolgokat amiket szeretsz, ami kikapcsol, ellazít vagy vedd elő egy régi hobbidat! A lényeg, hogy foglalkozz magaddal, töltődj fel, hiszen megérdemled! Ezt követően pedig pozitívan, energikusan, sokkal minőségibb időt tölthetsz majd el gyermekeddel.

Ha Te is abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy szabadon dönthetsz arról, hogy bölcsibe adod-e gyermekedet, akkor fontold meg ezeket a sorokat alaposan. Hiszem, hogy tudod, mi a helyes megoldás, hiszen nekünk anyukáknak van egy ilyen különleges képességünk, hogy megérezzük, mi a legjobb a lurkónknak.

Ez a cikk többek között azért is született meg, mert vannak olyan anyukák is, akik otthon maradhatnának a kicsivel, mégis bölcsibe viszik. Én ezt csak azért nem nézem jó szemmel, mert ha valaki anya szeretni lenni, akkor az azt jelenti, hogy mindent megtesz a saját gyermekéért. Persze hallom a kifogásokat a környezetemben is, hogy "önállóbb lesz", vagy hogy "ott majd leszokik a pelusról"...stb. De nem a nevelők feladata kell hogy legyen, hogy a gyermekünk minden téren fejlődjön.

Ne legyen versengés!

Nem biztos, hogy az a jó, ha már ebben a korban is megy a versengés; "ki? mit tud? mennyit? mióta?" valamint ne legyen jelen az életünkben a folytonos "teljesíteni kell" érzése. Mindennek megvan a maga ideje. Gyorsan telik az idő, tehát ha teheted, használd ki jól minden percét, hiszen jó lesz visszaemlékezni minden szép dologra, valamint az apró küzdelmekre is. Ne akard, hogy túl hamar nőjön fel a picid!

Vajon „lustaság“ a gyermekedet bölcsődébe járatni?

Természetesen nem az! Viszont gyakran látom fórumokon ezt a jelzőt. Az az anyuka, aki bölcsődébe járatja a gyerkőcét, hidd el, hogy jó oka van rá! Ő ismeri a csemetéjét, ő tudja, hogy miért ez a jelenlegi legjobb megoldás számára. Ezt pedig tiszteletben kell tartani.

Vagy így döntesz, vagy úgy, a lényeg, hogy gondold át alaposan, mérlegelj, melyik megoldás szolgálja leginkább gyermeked javait. A saját gyermeked igényei szerint dönts és hallgass az anyai ösztönödre!