Nomofóbia - azaz, a telefonfüggőség

Igen, erről akartam írni és pontosan kifejteni ennek az evolúcióját, de olyan erős gondolatok és indulatok törtek elő bennem, amelyeket úgy érzem, hogy meg kell osztanom veled. Jó pár évvel ezelőtt biztosan te sem gondoltad volna, hogy a telefon ekkora veszélyt jelenthet társadalmunkra, hogy még betegséget is okozhat. Pedig, így van, ez a jelenség már létezik és nomofóbiának hívják.

Nomofóbia - azaz, a telefonfüggőség

Igen, erről akartam írni és pontosan kifejteni ennek az evolúcióját, de olyan erős gondolatok és indulatok törtek elő bennem, amelyeket úgy érzem, hogy meg kell osztanom veled.

Jó pár évvel ezelőtt biztosan te sem gondoltad volna, hogy a telefon ekkora veszélyt jelenthet társadalmunkra, hogy még betegséget is okozhat. Pedig, így van, ez a jelenség már létezik és nomofóbiának hívják.

Szerintem te is azon emberek közé tartozol, aki gyakran mesél arról, hogy a mi generációnk milyen szerencsés volt, hogy mindenféle kütyük nélkül nőhettünk fel, hogy mennyi érdekes dolgot fedezhettünk fel közösen a kis barátainkkal. Hogy mennyit játszottunk és nevettünk együtt. Hogy mekkora jelentősége volt annak, hogy mikor sötétedik be, hiszen nekünk az volt a jelzés, hogy haza kell mennünk. Hogy anyu az ablakból kikiáltva adta a tudtunkra, hogy kész a vacsora. Hogy nem volt késés, hanem pontosan akkor otthon kellett lenni, amikor ő mondta, hiszen nem tudtunk szólni, hogy még kicsit maradnánk. Vagy csak esetleg a ház előtt maradhattunk még egy kicsit, ahol anya rajtunk tartotta a szemét. Hogy milyen volt kézzel kiszótárazni minden egyes idegen szót, hogy milyen volt keresgélni a szavakat a Magyar Helyesírási Kéziszótárban és milyen is volt az élet, amikor még leveleket adtunk fel egymásnak postán...

Én boldog vagyok, hogy megélhettem ezeket a pillanatokat és úgy érzem, hogy ezáltal megfelelő neveltetést kaptam, amit remélem, hogy valamennyire tovább tudok adni generációról generációra. Bár manapság szinte lehetetlen kizárni az elektromos, online kütyüket.

Furcsa világot élünk

Ma már bármerre is nézel, mindenki lehajtott fejjel közlekedik az utcán, számtalan baleset okozója lett a telefon, az értelmetlen selfie-halálesetekről már nem is beszélve.

Mennyire szomorú az a látvány is, amikor elmegyünk egy étterembe, és azzal szembesülünk, hogy a párok nem egymással töltik el a gyertyafényes romantikus vacsorájukat, hanem a telefonon élik meg ezt a pillanatot is. Egyre kevesebbszer lehet látni olyan embereket, akik egymással személyesen egy padon beszélgetnek, akik könyvet olvasnak, vagy egyszerűen csak megélnek egy-egy adott pillanatot.

Mennyire szomorú és rossz érzés az is, hogy a legtöbb gyermek már csak úgy beszélget a szüleivel, nagyszüleivel, hogy közben folyamatosan nyomkodja a telefonját. Vajon mit gondolhatnak a nagyszülők? Természetesen nem említik meg ezt, de nekik ez a tiszteletlenség jele lehet, hogy a gyermek mással foglalkozik, miközben velük beszélget. Ők nem értik ezt az új világot, de lehet nem is szeretnék megérteni. Ők úgy nőttek fel, amiről mi lehet, hogy még egyszer álmodni fogunk, hiszen akkoriban még voltak értékek és tudták, mi az a tisztelet. Ezt a világot felváltotta az internet korlátlatlan birodalma, ahol már bármikor bármi elérhető, lecserélhető, megvásárolható, lemondható. Eltűntek a korábbi értékek, amelyeket még szüleink és nagyszüleink képviselnek.

Lassan zárom soraimat, bár nagyon nehezemre esik, hiszen ez egy olyan téma, amelyről rengeteget tudnék írni, hiszen társadalmunk egyik legerősebb negatív befolyásoló tényezője az okostelefon. De ígérem, még fogok erről írni.

Egy jó tanács így a végére: Sose legyen fontosabb az okostelefonod, mint a szeretteid. Tiszteld meg a másikat azzal, hogy legalább a közös programok alatt nem nyomkodod a telefont. Hidd el, értékelni fogja!

Hírlevél feliratkozás

E-mail

Név